2009. június 29., hétfő

szürke köd..

...már ami a fejemben levő zűrzavarra elmondható.. egy nagy massza ami elnyel..engem is.. képzavar:) lassan lecsapódnak a dolgok..
Miután a neten átrágtam magam az összes szakmai oldalon, körbetelefonáltam az összes lehetséges forrást ahonnak valami info-t kaphatnék..
Egy édesdrága doktornő elmesélte hogyan is zajlik minden a kenet levételétől az eredmények kiértékeléséig.. komolyan én még ilyen készséges nagy tudású türelmes és értelmesen beszélő, kérdésemre nem kitérő hanem korrekt választ adó emberrel nem találkoztam.
lenyugodtam kicsit..10-13 nap múlva megismételjük a vizsgálatot...talán kiderül az ég.
Holnapután felkeresem a kórházban az orvosom.
A gyerekek alszanak. már kb 2 órája.. Ma mintha megérezték volna hogy nem vagyok ráhangolódva a játszós dolgokra.
Okosan játszottak egész délelőtt amíg a gépnél próbáltam megnyugtató választ kapni.

kezdetek...

A mai reggel sem volt más mint a többi. Korán ébredtem.
Mindenki aludt még. Apa mellettem, a két kicsi a szobájában.
a mai reggel is 37 fokot mutatott a hőmérő. Ez jó! Örülni kezdtem. Jól indul a nap.

Apa dolgozni ment a pindurkák mesét néztek a tv-ben..
Házimunka hajrá!Úgyis én győzök.
Ma saját gyúrású káposztás tészta következik. Egy kis takarítás, majd a nyugalom.. feltéve ha békén hagynak a gyerekek. 2 illetve 4,5 évesek imádom őket de a második nehezebb korszaknál tartunk, veszekedés minden 5. percben. békítőtárgyalás aztán 5 perc nyugalom majd ismét valaki bömböl. Az agyam elfáradt egy csöppet. Mégis itt a harmadik utáni vágy.. Mert így lenne teljes a család. mindig is így éreztem. fáradtságot félretéve.. DE nem jön. A harmadik baba várat magára. Pont mint a két csemete.. nehéz munka árán jöttek ők is. Mindig másféle fogantatásról álmodtam. Véletlenül megtudni, kicsit meglepődni.. de ha nekünk nem megy hát nem megy.

Hormonvizsgálatom zajlik.. mára van eredményem...
Egész hétvégén hívtam az orvosom, de nem vette fel.
Pénteken kaptam egy levelet.a helyi kórház küldte . A citológiai eredményem ismétlést kíván. Sejtszegény lett. sebaj, tudtuk ezt .. így van ha valaki középidőben megy rákszűrésre.
Kicsit megnyugodtam és jobban izgatott a hormonszintem.. ezzel soha nem volt bajom..de úgy látszik öregszem. 30 felett mit akarok én már? hát gyereket!!:)
Ismételni csak 3 hónap múlva lehet.. mert különben nem finanszírozzák.Csak ha indok van rá.

na mindegy.. azért csak rendületlenül még a reggeli lelkesedéssel gyúrtam a tésztát.. csörgött a telefon.. más hangjelzés már sejtette, hogy nem apa hív.
Az orvosom hívott. végre visszahívott, szabadkozott, hogy eltűnt a mobilja.. de most meglett.. látta százezer hívásom..na jó túlzok.. max 20-szor hívtam.aztán feladtam.
Na meglesz a citológia ismétlése..a következő hónapban..a sejtszegénység ellenére voltak kóros sejtjeim is..
fura volt hallani, nem rémültem meg, inkább attól miért nem félek.

leraktam a telefont. Hívtam apát...Nem is tudom miért.. csak hogy tudja.. nem vígasztalást bíztatást vártam tőle.. a hangján hallottam nem igazán érti mit mondok.. mintha az agya nem engedné be az infot-

aztán leraktuk de tudtam hívni fog...

hívott is. Most már éreztem a hangjában hogy nem is tudja mit mondjon. Én is így éreztem de kicsit szenvtelenül megjegyeztem na akkor mostantól ezzel nem foglalkozunk.

A szőnyeg alá söpörjük.. kész nincsen!

dehogy van készen.

Én vagyok készen percről percre jobban.